Attól tartok, megint föllángolnak a viták az otthonszülés körül, ahogy ilyenkor szoktak. Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben - mellesleg nem is igazán "otthon", hiszen egy XII. kerületi szülőotthonról van szó, az édesanya nyíregyházi.

A szülést Geréb Ágnes vezette, mint már annyiszor. Le is írta azóta pár sorban, mit történt. A vállánál elakadt a gyerek, mentőt hívtak, a kórházban kihúzták valahogy, de az újraélesztés nem sikerült.

Kíváncsi vagyok, fölbukkan-e valami új érv a vitákban. Az, hogy egy ilyen eset nagyobb nyilvánosságot kap, mint egy kórházi csecsemőhalál, az természetes. Nálunk még mindig nem elfogadott az otthonszülés, gyanakvóak vagyunk, ami szintén természetes. Az is, hogy egy ennyire fontos dologban megpróbáljuk meggyőzni a vitapartnert az igazunkról. Az otthonszülés pártolói ezt fogadják el nehezen: miért akarnak a "többiek" beleszólni, miért akarjék meggyőzni őket, hogy ez veszélyes. Hát azért, mert meg vannak/vagyunk győződve arról, hogy az ilyen balesetek elkerülhetőek lennének. Nem 100%-ban, de sokszor igen.

Ez persze hitkérdés, a "mi lett volna ha" gondolatmenet nem fair az anyával szemben, és a bábával szemben sem. Mindössze azt gondolom, hogy a gyerek születése nem csak és kizárólag az anya dolga. Igenis ki kell használni azt, hogy a kórházban hamarabb kap segítséget, ha baj van. Azt az energiát, amit az otthonszülést pártolók a "többiek" elleni küzdelembe fektetnek, jobb lenne a kórházak, szülészetek és szülészek emberibbé tételébe fektetni. Értem (sejtem?), hogy miér választja sok anya ezt a módját a gyermek világra hozásának, de nem biztos, hogy vállalni kell ezt a kockázatot.