Egy rendes Csillagok háborúja-buzi természetesen tudja, hogy nem a rohamosztagosok, de a vastagon festett anyós meg a vállalkozó-fejű veje sajnos nem tudták, ígyhát a hülye nővérek mehettek tovább (a hülyébbiknek hiába van jó lába, a kényszeredett vihogása rettenetes, és ez egy játékos-központú "kvíz-show"-ban eléggé hátrány...)

Megnéztem a Széf első adását, ennyi is volt.

Miért rossz a formátum?

Annyiban más ez, mint a többi, hogy itt két embernek kell megegyezni a válaszban. Ez lenne a játék sója - de ha egyikük se tudja, akkor megy a vállvonogatás, ha meg van tipp, akkor meg a dominánsabb azonnal lenyomja a kisebbet. Ráadásul csak egy válaszlehetőséget kapnak; ha tetszik, elfogadják, ha nem, vakon be kell vállalni a következőt. Ettől valahogy félrebillen a játék, még kevésbé lesznek érdekesek a kérdések.

Hogy ki nyer, az eléggé esetleges, simán tovább lehet jutni úgy, hogy csak az utolsó két kérdésre tudja a páros a választ. Aztán meg egy kicsit bizonytalan kérdéssel el lehet bukni az addig összeizzadt pénzt. Pedig a pénz, az aztán fókuszban van.

Miért volt béna az első adás?

Mert bénák voltak a játékosok, látszott rajtuk, hogy alapos fölkészítést kaptak, hogy hogy kéne viselkedni, de nem sikerült. Tudás nulla (na azért az anyós azt tudta, hogy a Szomszédokban milyen színű volt Taki bácsi kocsija...), lazaság helyett erőltetett vidámság, vagy bamba ácsorgás. Lehet, hogy ez inkább a casting hibája?

Talán ha olyan embereket válogattak volna ki, akik játszani szeretnek, és nem óriási dollárjelek villognak a szemükben, jobban jártak volna. Akkor nem lett volna ennyire vontatott, kényszeredett, unalmas a Széf.

Mindegy, nézzetek inkább Örököst :-)